By A tengeri herkentyűk évezredek óta fontos szerepet játszanak az emberi táplálkozásban és a nemzetközi gasztronómiákban. A szárazföldi települések lakosai sokáig csupán tartósított (füstölt, pácolt, szárított) formában tudták fogyasztani a tengeri élőlényeket, így számukra elsősorban különleges ínyencséget jelentett. Ez az asszociáció a mai napig fennmaradt, annak ellenére, hogy tengeri termékek egyre nagyobb választékban kaphatók frissen és fagyasztva is. Tengerparti nyaralások előtt vagy a szupermarketek pultjain való böngészkedéshez érdemes megismerni a legnépszerűbb tengeri kincseket, majd rendszeresen beiktatni az étrendükbe.
Tengeri herkentyűk avagy tenger gyümölcsei?
Ezt a két kifejezést szinonimaként alkalmazzák manapság azokra a tengeri élőlényekre, amelyek nem halak. Azonban a két kifejezés csupán részben fedi egymást. A „tenger gyümölcsei” kifejezés a francia Fruits de mer tükörfordítása, a Plateau de fruits de mer rövidítése, amely egy híres francia étel. Ez a különleges hidegtál jégkockákon és salátaleveleken tálalt, főtt, posírozott vagy vízgőz felett párolt tengeri herkentyűkből áll. A főszereplő általában egy homár vagy languszta, amit tarisznyarák, polip és garnélák, kagylók vesznek körül. Némelyik elem lehet nyers is, pl az osztriga. Manapság nyers vagy pácolt hal is található a tálon (különösen nemzetközi éttermekben) – pl makréla vagy lazac. Az olasz Frutti di mare is eredetileg egy Arrabiata mártásban készült tésztás ételt jelentett. Az élelmiszeripar azonban a tenger gyümölcsei kifejezést azokra a friss vagy fagyasztott árukra alkalmazza, amelyek vegyes, tisztított, konyhakész tengeri élőlényekből állnak. Ezek az élőlények általában az olcsóbb, kisebb termetű herkentyűk keveréke – azaz kagylók, tintahal karikák, koktélrákok. További információ a tenger gyümölcsei mix felhasználásáról (receptekkel)>>
A tengeri herkentyűk fedőnév alatt rengeteg élőlényfajt értünk, az emberi fogyasztás szempontjából leginkább az ízeltlábúak és a puhatestűek csoportjára vonatkoznak.
Az ízeltlábúak törzséből a rákok altörzsébe és a felsőbbrendű rákok osztályába tartozó fajokat fogyasztjuk. Ide tartoznak a világítórákok (krill) és a tízlábú rákok. A tízlábú rákok rendjébe tartoznak a négyollós garnélarákok, ostoroscsápú garnélák, a rövidfarkú rákok, mászórákok, langusztarákok, tarisznyarákok, homárok családjai és nemei. Közös jellemzőjük, hogy a testüket kitinből és mészből álló páncél borítja. Részletesebben:
- Garnéla
- Garnéla receptek
- Rákok
A puhatestűek az állatvilág második legnépesebb törzse. Ide tartoznak a csigák és kagylók, amelyek közös jellemzője a külső, kemény, kalcium-karbonát alapanyagú héj, amely a puha húsukat védi. A fejlábúak is ebbe a törzsbe tartoznak – polipok, tintahalak (szépiák, kalmárok) – amelyeknél a külső váz elcsökevényesedett vagy belül található, nagyobb mozgási szabadságot adva az állatnak. Az alábbi bejegyzésekben részletesebben lehet olvasni ezekről a tengeri élőlényekről:
- Tintahal receptek
- Kagylók
- Kagyló receptek
- Kagylók tisztítása, előkészítése
- Vénuszkagyló, szívkagyló
- Fésűkagyló
- Osztriga
Tengeri herkentyűk élettani hatásai
- A tengeri herkentyűk a halak mellett fontos fehérjeforrást biztosítanak a legtöbb tengerparti nép számára. Továbbá rendkívül egészségesek – Omega 3 zsírsavat, számos ásványi anyagot (kalciumot, magnéziumot, jódot, szelént) és vitamint (B1-, B2-, B12- vitamin, niacin) is tartalmaznak.
- A kagylófélék magas cinktartalmuknak köszönhetően a vágykeltők ételek közé tartoznak, különösen az osztriga és a fésűkagyló a híres afrodiziákum.
- Többségük alacsony zsír- és kalóriatartalmú, így kiváló alapanyag fogyókúrázók és egészséges étrendet követők számára.
- Sajnos a globális környezetszennyeződés következménye az, hogy földünk tengeri nem olyan tiszták, mint régen voltak, amely nem csupán a tengeri előlényeket veszélyezteti, hanem az egészségünket is. Ugyanis a rákok, kagylók képesek a higanyt és egyéb nehézfémeket, szennyező anyagokat felszívni és/vagy felhalmozni a szervezetükben az elfogyasztott moszatok, algák révén. A kagylók esetében az Európai farmokon tenyészett példányokat szigorúan ellenőrzik; míg a garnélák estében a nagypari tenyésztés során sok fertőzés és szennyeződés terjedhet, amit az ázsiai országokban kevésbé ellenőriznek.
- Mivel hazánkba a tengeri élelmek messzi tájakról érkeznek, érdemes vásárlásnál odafigyelni, hogy pontosan honnan. Tengerparti halárusoktól vásárolt termékekre is ügyelni kell, különösen a frissességükre és tárolásukra (csakis jégen!), ugyanis a tengeri herkentyűk nagyon hamar megromlanak, amely következménye gyomorrontás és egyéb komoly betegségek is lehetnek. A lehető leghamarabb fogyasszuk el őket – a hűtőben sem tárolhatók sokáig (főzve sem)!
- A tengeri herkentyűkre elég sokan allergiások, különösen a garnélákra. Ha fogyasztásuk után bármilyen zavaró tünetet tapasztalunk, például torokfájást vagy köhögést, tüsszögést vagy nyelvviszketést, akkor egyből forduljunk orvoshoz. Lásd ételallergiák>>
