Tengerparti nyaralások során érdemes halpiacokon nézelődni, majd néhány érdekes friss tengeri herkentyűt kipróbálni. Talán a legolcsóbb és legegyszerűbben elkészíthető kagylófajta a feketekagyló, kékkagyló és vénuszkagyló, amiket Magyarországon többnyire konyhakészen, fagyasztva vagy előfőzve lehet kapni, pedig mindezek akkor a legfinomabbak, ha friss, azaz még elő kagylókat alkalmazunk az ételekhez. Sokan félnek a kagylófélék elkészítésétől, főleg az előkészítésüktől pedig a kagylók tisztítása és előkészítése nagyon egyszerű, ha egy-két alapszabályt betartunk.
Kagylók vásárlása
Lehetőleg szezonális kagylót vásároljunk. A friss, élő kagylók nagyon hamar megromlanak, így fontos odafigyelni arra, hogy mit vásárolunk:
- Csakis jégen tartott kagylót szabad megvenni.
- A kagylók héja legyen nedves és fényes, továbbá legyenek szorosan zárva, és ne legyenek töredezve.
- Illatuk legyen sós, friss, tengeri, azaz ne „halszagú”.
- A friss kagylót tároljuk hűtőszekrényben, és mielőbb használjuk fel (max 24 órán belül). A romlott kagylók gyomor mérgezést okozhatnak!
Fekete és kék kagylók tisztítása
Mivel a kagylók többségét manapság farmokon tenyésztik, így tisztábbak a vadon élő kagylókhoz képest, amelyek tele lehetnek homokkal és törmelékkel. Tisztításuk roppant egyszerű:
- A kagylókat egy szűrőedénybe tesszük, leöblítjük, majd egy tiszta súrolókefével ledörzsöljük a héjakon található esetleges hínárt, homokot vagy sárfoltokat.
- A nagyon homokos vagy vadon élő kagylókat érdemes friss vízbe, körülbelül 20 percre beáztatni. A kagylók lélegzésük során megszűrik a vizet és kiöblítik a homokot.
- A farmon nevelt kagylók gyakran szakállmentesek, de ha mégis lógnak a héjukból szőrszerű rostok (ez az un. „szakáll”), ez könnyen eltávolítható a hüvelyk- és mutatóujjunkkal, vagy késsel is lekaparhatjuk.
- Ha nyitott héjú kagylót találunk, ezeket finoman a mosogató oldalához ütögetjük vagy az ujjunkkal megkopogtatjuk a felületüket. Ha a kagyló bezárul, akkor él. Ha nem mozdul a héj, akkor kidobjuk a kagylót.
- Miután a kagylókat megtisztítottuk és szakállukat eltávolítottuk, készen állnak a főzésre és fogyasztásra.
Fekete- és kék-kagylók főzése
- A kagylók főzése csupán néhány percet vesz igénybe. Általában héjjal együtt, gőz felett vagy mártásban szokás párolni, de hozzá lehet adni levesekhez, szószokhoz, egytálételekhez, tésztákhoz is, a főzés utolsó 3-5 percében.
- Nagyon fontos, hogy a kagylókat nem szabad túlfőzni – amint szétnyíltak a héjak, kész vannak. Amik nem nyílnak ki, azokat ki kell dobni.
- A nagyobb fajtákat lehet tölteni, rántani, gratinírozni, nyársalni is (azonban ezekhez a receptekhez általában nyers kagylóhús szükséges, azaz az osztrigához hasonlóan fel kell bontani a kagylóhéjakat főzés előtt.)
- További információ és receptek a fekete- és kékkagyló elkészítéséhez>>
Egyéb kagylófélék előkészítése
A fésűkagylók és osztrigák tisztítása kissé kényesebb és körülményesebb, ugyanis vastagabb, csontosabb a héjuk. Lásd:
Azonban a vénuszkagylókat és a szívkagylókat a fekete- és kékkagylókhoz hasonlóan készítjük elő.
Vénuszkagyló
A vénuszkagyló (clams) a másik nagyon népszerű és olcsó kagylófajta, amit a Brit-szigetek és Dél-Afrika között, illetve a Földközi-tenger teljes területén halásznak illetve tenyésztenek. A friss vénuszkagylók tisztítása is roppant egyszerű, de kissé eltér a fenti módszertől:
- Először kiválogatjuk őket és eldobjuk a törött héjú, sérült vagy koppantásra nem záruló kagylókat.
- A piszkos héjakat ledörzsöljük.
- A kagylókat (a tengervízhez hasonlóan sós), hideg vízben 20 percig áztatjuk – a kagylók természetesen kiszűrik a szemcséket és a homokot. Ha nagyon homokosak, megismételjük az áztatást. (Erre különösen a tengerpartokon gyűjtött, azaz nem tenyészett kagylók esetében van szükség.)
- Lecsepegtetjük a kagylókat, majd egy nagy tál hideg csapvízben 10 percig állni hagyjuk őket, hogy a felszívódott sót a kagylók ki tudják öblíteni lélegzésük során.
- A kagylókat kivesszük a vízből, és máris lehet főzni, párolni, gőzölni.
Vénuszkagylók főzése
A vénuszkagylókat általában héjjal együtt adják az ételekhez, így a gőz vagy a szósz hője főzi meg őket. Amint a kagylók szétnyíltak, lehet fogyasztani őket. A csíkos vénuszkagyló (vongole) az olasz konyha egyik alapétele – nagyon népszerű tésztamártásokban, levesekben, egytálételekben.(Világhírű a közkedvelt Spaghetti alle vongole). A franciák nyersen vagy gőz felett megpárolva fogyasztják majonézzel – a híres francia tenger gyümölcsei tálnak (Plateau de fruits de mer) az egyik fontos részese.
Szívkagyló
A közönséges szívkagyló (Cockle) az Észak-Európi országok partvidékein széles körben elterjedt fajta, ahol alapételnek számít. Az elkészítése még egyszerűbb, mint a többi kagyló esetében:
- A pici szívkagylókat csupán leöblítjük, majd forró vízbe dobjuk – amikor kinyíltak a héjak, készen vannak.
- Leöblítjük, majd egyből felhasználhatók vagy fogyaszthatók.
Felhasználása
Salátákhoz, levesekhez, tésztákhoz szokás adni vagy aperitif mellé tálalják. Angliában snack-ként árulják tengerparti pubokban és halárusoknál (ecetes, borsos öntettel) továbbá pástétomot is készítenek belőle. Ázsiában is elsősorban utcai ételként népszerű.
Kapcsolatos