>> A tea a világ egyik legősibb és legnépszerűbb itala. Szinte nincs olyan ország, ahol ne fogyasztanák valamilyen formában. Van, ahol a nap indítása elképzelhetetlen nélküle, máshol a vendégszeretet része, és olyan kultúra is létezik, ahol a teázás valódi szertartás.
A teázás több mint egy ital elfogyasztása. Egy nyugodt pillanat a nap közepén, egy beszélgetés apropója, vagy éppen egy hagyomány, amely generációról generációra öröklődik. Bár a tea ugyanabból a növényből készül, a világ különböző részein egészen eltérő módon készítik és fogyasztják. Van, ahol tejjel isszák, máshol citrommal, cukorral, mentával vagy fűszerekkel ízesítik. A teázás története és szokásai éppoly sokszínűek, mint maga a világ.
Története
A tea eredete a legendák szerint az ókori Kínához kötődik, ahol a hagyomány úgy tartja, hogy i. e. 2737-ben Shennong császár forró vizébe véletlenül tealevelek hullottak. Az így készült ital íze és frissítő hatása annyira megtetszett neki, hogy hamar elterjedt a fogyasztása. Eleinte gyógynövényként tekintettek rá, majd idővel mindennapi itallá vált.
A tea sokáig a császári udvar és a buddhista kolostorok kiváltsága volt, később azonban szélesebb körben is elterjedt. A kereskedelmi útvonalak – különösen a Selyemút – révén Ázsia más részeire is eljutott, majd a 16–17. században Európába került. A tengeri kereskedelemben kulcsszerepet játszott a Dutch East India Company és a British East India Company, amelyek révén a tea rövid idő alatt világszerte ismert és keresett itallá vált.
Kezdetben kizárólag szálas formában árulták, a 20. században azonban megjelent a filteres tea is, amely egyszerűbb és gyorsabb elkészítést tett lehetővé. A klasszikus teák – zöld, fekete, fehér és oolong – mind a Camellia sinensis növényből készülnek, a különbséget a feldolgozás módja adja. Emellett ma már népszerűek a gyümölcs- és gyógynövényteák is, amelyek ugyan nem valódi teák, mégis szorosan hozzátartoznak a modern teafogyasztáshoz.
Érdekesség, hogy a „tea” szó eredete is Kínához kötődik. A tengeri kereskedelem révén a dél-kínai „te” kiejtés terjedt el Európában, míg a szárazföldi útvonalakon a „cha” változat jutott el más országokba – innen ered például a „chai” szó is.
Tea fajták
A világ teafogyasztásában sokáig a szálas tea dominált. A leveleket egészben vagy nagyobb darabokban forrázták le, így gazdagabb ízvilágot kaptak. A filteres tea gyorsabb és kényelmesebb elkészítést tett lehetővé, amely a modern, rohanó életmódhoz jobban illeszkedett, így világszerte gyorsan elterjedt.
Erőteljes ízű, jól illik hozzá a tej vagy a citrom. A legismertebb fekete teák közé tartozik az Assam, a Darjeeling, az English Breakfast vagy az Earl Grey, amelyet bergamottal ízesítenek.
Kelet-Ázsiában inkább a zöld tea dominál, amely frissebb, könnyedebb ízvilágú. Az utóbbi években az egészségtudatos életmód terjedésével világszerte is egyre népszerűbb lett. A fehér tea lágy és finom, az oolong pedig a zöld és fekete tea közötti átmenetet képviseli.
Többet a teafajtákról >>
Angol teázás
Az angol teázás a 17. században terjedt el, amikor Catherine of Braganza portugál hercegnő – II. Károly felesége – megszerettette az udvarral a teát. A délutáni tea hagyományát a 19. században Anna Russell teremtette meg. Angliában elsősorban az erős fekete teák – például az Assam vagy az English Breakfast – népszerűek. A tea itt gyakran filteres formában kerül a csészébe, bár a minőségi szálas tea a hagyományos tearoom-okban még mindig jelen van. Fogyasztása tejjel történik, sokan cukorral is ízesítik. A klasszikus angol „afternoon tea” ma is élő hagyomány: apró szendvicsek, sütemények és egy csésze forró tea társaságában.
Kínai teázás
A kínai teakultúra több ezer éves múltra tekint vissza. A tea a mindennapok része, ugyanakkor művészet is. A zöld tea, az oolong és a fehér tea különösen kedvelt, mindig szálas formában készítve. A teakészítés művészete – például a gongfu cha – a víz hőmérsékletére, az áztatási időre és az edény minőségére is nagy hangsúlyt fektet. A teát általában ízesítés nélkül, tisztán fogyasztják, hogy az aromák teljes gazdagsága érvényesüljön. A hagyomány Tajvanon is tovább él, ahol a világhírű oolong teák mellett innen indult világhódító útjára a bubble tea is, amely ma már szinte minden nagyvárosban megtalálható.
Japán teázás
A japán teázás szorosan kapcsolódik a zen buddhizmushoz. A teaszertartás, a Chanoyu, kifinomult, meditatív élmény. A legismertebb tea a matcha, azaz a porrá őrölt zöld tea, amelyet bambusz ecsettel habosítanak fel. A hétköznapokba viszont a sencha a legnépszerűbb. A tea itt is szálas formában készül, és soha nem ízesítik tejjel vagy citrommal. A japán teázás a harmóniáról, az egyszerűségről és a jelenlétről szól. Japán teaszertartás hagyománya.
Marokkói teázás
Marokkóban a tea a vendégszeretet jelképe. A mentás zöld tea a legismertebb, amelyhez kínai gunpowder zöld teát használnak. A teát friss mentalevéllel és bőséges cukorral főzik össze, majd magasról öntik a poharakba, hogy hab képződjön rajta. A tea mindig szálas – az elkészítés látványos és szinte szertartásos. Az édes, frissítő ital a mindennapok elmaradhatatlan része.
Török teázás
Törökországban a tea a mindennapi élet szerves része. Az erős fekete teát – çay – két emeletes teáskannában készítik, majd kis, tulipán alakú üvegpoharakban szolgálják fel. Általában cukorral isszák, tej nélkül. A tea itt nem alkalomhoz kötött: reggelinél, munka közben, baráti beszélgetéseknél ugyanúgy jelen van. A törökök a világ egyik legtöbb teát fogyasztó nemzetei közé tartoznak.
Orosz teázás
Oroszországban a tea a 17. században jelent meg, és hamar népszerű lett. Az orosz teázás jelképe a szamovár, amely folyamatosan melegen tartja a vizet. Az oroszok általában erős fekete teát isznak, szálas változatban. A teát gyakran citrommal ízesítik, cukrot kockacukor formájában fogyasztanak hozzá, amelybe kortyonként harapnak bele. Egyes vidékeken rummal vagy lekvárral is ízesítik.
Perzsa teázás
Iránban (régen Perzsia) a tea a mindennapi élet része. A fekete tea a legelterjedtebb, többnyire szálas formában. A teát erősen főzik, majd forró vízzel hígítják a kívánt erősségre. Gyakran fogyasztják cukorral – sokan a cukorkockát a szájukban tartva kortyolják hozzá a teát. Népszerű az illatos kardamomos változat is.
Indiai teázás
A India a világ egyik legnagyobb teatermelője. Az indiai chai – pontosabban masala chai – fekete teából készül, amelyet tejjel, cukorral és fűszerekkel (kardamom, fahéj, gyömbér, szegfűszeg) főznek össze. Az utcai árusoktól az otthonokig mindenhol jelen van, és szinte mindig szálas teából készül. A szomszédos Pakisztánban is hasonlóan erős a chai kultúra, ott is tejjel és cukorral készítik, gyakran kardamommal vagy más fűszerekkel ízesítve.
Argentínai „teázás”
Argentínában a legnépszerűbb forró ital a mate, amely ugyan nem valódi tea – nem a Camellia sinensis növényből készül –, mégis a teázáshoz hasonló közösségi élményt jelent. A yerba mate leveleiből készült italt egy speciális csészéből, fém szívószállal (bombilla) isszák, és gyakran körbeadják a társaságban. A mate nemcsak ital, hanem közösségi rituálé is, amely az összetartozást jelképezi.
Magyar teázás
Magyarországon a tea a 18. században kezdett elterjedni, kezdetben orvosságként, majd luxuscikként, végül a 19. században terjedt el szélesebb körben. Hagyományosan a fekete tea volt jellemző, citrommal és cukorral fogyasztva, télen pedig a rumos tea is népszerű volt. A 20. század második felében a filteres tea vált általánossá az egyszerű elkészítés miatt. Ugyanakkor a magyar népgyógyászatban mindig is jelentős szerepe volt a gyógynövényteáknak – kamilla, hárs, csipkebogyó –, amelyek ma is népszerűek. Az utóbbi években a minőségi szálas teák, valamint a különleges teaházak is egyre népszerűbbek lettek.
A teázás története és sokszínűsége jól mutatja, hogyan válhatott egy egyszerű növény levele globális jelenséggé . Lehet egy csendes délutáni zöld tea, egy erős, tejjel készült fekete tea reggel, vagy egy gőzölgő gyógynövényforrázat egy hideg estén. Bár a készítés módja, az ízesítés és a fogyasztás körülményei térségenként eltérnek, a közös pont mindenhol ugyanaz: a tea összehozza az embereket, és egy pillanatra megállítja a rohanó világot.
